A nagyböjti előkészület negyedik vasárnapját „húshagyó vasárnapnak” nevezik, mert az azt követő héten az Egyház korlátozott böjtöt, a hústól való tartózkodást ír elő.
Eredeti hagyományunk szerint, ettől a naptól kezdve húsvétig nem kéne húst fogyasztanunk, de hét nap múlva, vajhagyó vasárnaptól, már csak növényi eredetű táplálékot kellene fogyasztanunk. Ez az előírás annak a fényében érthető, hogy az Egyház most kezd hozzászoktatni a böjti időszak erőfeszítéséhez. Az éhség érzet, Isten utáni vágyunk szomatikus tünete kéne legyen. Eszünk, de létfenntartásunkért, és nem testi kielégülést, vagy élvezetet keresve benne, inkább lelki vigasztalásokat keresünk Istennél, tűrve „a világ” hiányát.
Húshagyó vasárnap előtt, húshagyó szombaton, az Egyház felszólít bennünket, hogy emlékezzünk meg az elhunytakról. Az Egyház kiemelkedő napja ez, amikor a feltámadás reményében elköltözöttekért, elhunyt tagjaiért imádkozik. A halottakról való megemlékezés és a nagyböjt közötti kapcsolat abban a gondolatban rejlik, hogy a kereszténység a szeretet vallása. Jézus Krisztus tanítványainak nem az egyéni üdvösség tanát hagyta, hanem egy új parancsot: „Arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok: hogy szeretitek egymást.” A szeretet tehát az Egyház alapja, az élete, mivel az Egyház – Antiochiai Szent Ignác szavai szerint – „hit és szeretet egység”.
A halottakért való imádság lényegileg fejezi ki azt, hogy az Egyház nem más, mint szeretet. Azt kérjük Istentől, hogy emlékezzen meg azokról, akikről mi emlékezünk meg, akik számára már befejeződött a földi élet, az érdemszerzés, a kiengesztelődés, a visszatalálás lehetősége. Mi azért emlékezünk meg róluk, mert szeretjük őket. Amikor pedig értük imádkozunk, akkor találkozunk velük Krisztusban, aki a szeretet.
„Krisztusban nincsenek sem élők, sem holtak, mert mindnyájan élnek Benne. Ő az Élet, és ez az Élet az ember Világossága. Ha Krisztust szeretjük, akkor mindazokat szeretjük, akik Benne vannak, és amikor mindazokat szeretjük akik Benne vannak, Krisztust szeretjük.” (Alexander Schmemann)
Ez a szeretet a témája a húshagyó vasárnap evangéliumának, amikor az utolsó ítéletről szóló példabeszédet mondja nekünk Krisztus. (Mt 25,31-46) Azt halljuk, hogy amikor Jézus másodjára eljön, akkor megítél bennünket. A példabeszéd szerint ítélkezik rajtunk a szeretet szerint. Számunkra ez nagy feladattá nő, mert a keresztény szeretet az a „lehetetlen lehetőség”, hogy Krisztust lássam meg minden emberben, akiről Isten titokzatos és örök tervében úgy rendelkezett, hogy akár csak egy pillanatra is, felbukkanjon életemben. Ebben az a feladatunk, hogy nem személytelenül szeressünk, hanem minden utunkba kerülő emberben felfedezzük azt, ami szeretetre méltó lehet benne, ami Istentől jön.
Forrás: migorkat.hu