A nagyböjtre való előkészület harmadik vasárnapján a tékozló fiúról szóló példabeszédet halljuk. (Lk 15, 11-32)
A görögkatolikus egyház liturgikus szövegei, ennek az evangéliumi szakasznak kapcsán, úgy mutatják be nekünk a bűnbánat idejét, mint az ember visszatérését a száműzetésből.
A tékozló fiú elhagyja az atyai házat és „távoli országba” megy, ahol eltékozolja mindenét. Jézus ezzel a „távoli országgal” határozza meg emberi állapotunkat. Ezt a meghatározást magunkévá kell tennünk, amikor el akarunk indulni Isten felé.
Ha ezt a távolságot Istentől nem éljük át, nem tapasztaljuk meg, még ha csak nagyon rövid időre is, nem érezzük Istentől és az igaz élettől való távolságunkat, akkor talán soha nem értjük meg mi is az igazi bűnbánat. A bűnbánatot egyszerűen azonosítjuk az elkövetett bűnök és vétkek felsorolásával, azzal, hogy ha a törvény vádol bennünket, akkor beismerjük bűnösségünket. A gyónást és feloldozást jogi természetű cselekménynek tartjuk, és elhanyagoljuk azt a lényeges momentumot, amelyben sem a gyónásunknak sem a feloldozásunknak nem lesz szabadító íze: ez pedig az az érzés, hogy száműzve vagyok Istentől, messze vagyunk a Vele való közösség örömétől, és messze vagyunk az általa teremtett igazi Élettől.
Könnyű meggyónni, hogy nem böjtöltem az előírt napokon, hogy csúnyán beszéltem haragomban és nem imádkoztam. Egészen más dolog azonban az, ha rádöbbenünk, hogy beszennyeztük és elveszítettük lelki épségünket, hogy nagyon távol vagyunk Isten országától. Milyen félelmetes ez a felismerés, amikor Isten kegyelméből hírtelen rádöbbenek, hogy életemben valami végérvényesen összetört, eltorzult, hogy nincs erőm, saját erőm és lehetőségem helyre hozni azt, amit életem folyásában hagytam elromlani. A bűnbánat mélysége tehát ez a visszatérés. Erős vágyakozás egész lényemmel az után, hogy visszaforduljak az Atyához, akit elhagytam. Az atyai ház elhagyása minden olyan pillanatban megvalósul, amikor szeretetemet elfordítom Istentől, amikor a „távoli országot” előnyben részesítem az atyai ház szépségével szemben.
Az Egyház ezzel az evangéliumi szakasszal emlékeztet arra, hogy mit is vesztettem el. Az emlékeztetés nyomán emlékszünk és visszaindulunk, megfordulunk. Így kiderül számunkra, hogy a nagyböjt mindannyiunknak utazás, zarándoklat, azaz visszatérés.
Forrás: migorkat.hu