Pünkösd utáni 27. vasárnapon

Azon időben Jézus szombaton az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: “Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: “Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!”

pu_27

Gondolatok az evangéliumhoz:

A meggörnyedt özvegyasszony személyében, a 21. század társadalmának számos tagját vélem felfedezni. Annyi lelkileg meggörnyedt emberrel találkozunk, s görnyedünk sokszor mi is.

  • Mert lenyomnak a napi terhek, feladatok, elvárások,
  • mert meggörnyedünk mások elvárásai alatt,
  • mert hamis ideák és példaképeket kergetünk.

Így veszítjük el önbecsülésünket, kedvünket, reményünket. Pedig van gyógymód: Krisztus odahívta és rá tette a kezét… lépést Krisztus teszi, mert hív, mert mindíg hív. De mi döntjük el, hogy odalépünk, vagy sem.

A meggörnyedt, lenézett ember, felemeli tekintetét, s ez az igazi evolúció, mikor nem csak a gerinc, hanem az emberi méltóság egyenesedett ki.

Ja, hogy ez nem tetszik mindenkinek? A zsinagóga fejedelme is az egzisztenciális kérdésből, vallási kérdést csinált. S ezeket a hangokat ma is halljuk: Krisztus ne szóljon bele az életünkbe, maradjon a vallás a templom falai között. De krisztus az emberért, megtépázott emberi méltóságunk helyreállításáért jött. Krisztus emberré lesz, hogy emberi méltóságunkat fölemelje. Ez a karácsony, s nekünk ez is lehetne a karácsonyi készület: Krisztus tekintetét, Krisztus érintését Te add tovább! Telégy az, aki kiegyenesít, te légy az, aki felemel!

Nincsenek hozzászólások

Minden vélemény számít!