Pünkösd utáni 11. vasárnapon, Mt 77. szk.

pu_11

Mondá az Úr e példabeszédet: A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
Első olvasatban ez a történet is megbocsátásról szól, az elengedés, a tovább lépés fontosságáról. De a mai ünnep tartalmával összevetve egy gondolkodásmód, világszemlélet is előtérbe kerülhet.

A szolga korunk embere. Küzd, akar, családot nevel és nagyon sokkal tartozik. Nem tudjuk, hogy jóhiszemű devizaiteles, esetleg átvert alvállalkozó, netalán notórius vásárló. Egy biztos sokkal tartozik.

A király: nem erkölcsi ítéletet hoz, nem arról beszél, hogy, mit kellett volna tenni, hanem elenged. A király világa más rendszert hoz.
De ne hidd, hogy elég egy jó példa, s az tovább gyűrűzik. Csak Hollywood-i filmekben, és olcsó facebook megosztásokban fordul elő, hogy egy jó tett megváltoztatja a világot, megjavítja az embereket. (egy megosztással segíteni persze belefér)

A szolga – s sokszor a mi saját – bűnünk, bajunk: az önzőség, az a világszemlélet, hogy a világ körülöttünk forog. Szlogenné vált a megérdemlem, a jár nekem, a más baja nem az én bajom általunk is ismert elvei. Pedig ebből mindig tragédia lesz.
Az önzőség vakká tesz: nem ismeri fel a másikban az embert, nem ismeri fel a másikban önmagát, nem veszi észre az összefüggéseket, térben és időben rövidlátóvá válik. A történet vége pedig világosan mutatja: az emberi önzőség miatt saját magunk zárjuk börtönbe életünket.

Pedig a világ egy nagy rendszer. Nincs amerikai álom ázsiai kizsákmányolás nélkül. Nincs afrikai éhezés, hogy ne csattana majd a pofon a gyermekeink arcán, Amit ma vetünk, azt le is fogjuk aratni.

Azt hiszem ennek a felismerése volt Szent István egyik zsenialítása: Az országot egy egész rendszerként kezdi megszervezni, s ezt a rendszert az isteni örök rendszerbe beépíteni. Persze ebben a rendszerben is voltak, vannak és lesznek hibák. Gátlástalan haszonélvezők, munkakerülő megmondóemberek mindig lesznek.

Azt hiszem a legnagyobb üzenete ennek a történetnek: lépj ki az önző világodból, lásd a távolabbi összefüggéseket, amíg nem késő.
Így még van esélyünk személyes életünkben, és országunkban egyaránt.

Nincsenek hozzászólások

Minden vélemény számít!