Húsvét után 5. vasárnapon

Azon időben odaért Jézus Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.” Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” „Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” „Uram – válaszolta az asszony -, látom, próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” „Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: „Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?” Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá. Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.” Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

husvet_utan_05

Gondolatok az evangéliumhoz:

Szomjas vagyok! Adj innom! – mondja Krisztus az asszonynak, hogy szavai által rájöjjön az asszony, hogy neki van szükség az éltető vízre. Mert ő a szomjas, mert mi vagyunk szomjasok. Korunk embere ez az asszony. Ki nem igazán találja helyét ebbe a világban és tisztázatlan vallási kérdései vannak.

VIP?
Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni? De sokan vannak, akik el se hiszik, hogy kapcsolatba léphetnek vele.
Azt gondoljuk, hogy egyfajta VIP lehetőség az Istennel való kapcsolat. ami nekünk hétköznapi, sok hibával és gonddal terhelt embereknek eleve esélytelen. Krisztus megszólítja, mert Isten mindenkit meg akar szólítani.

MINDENHATÓ?
Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? – Az agyamban elférő Isten – a tapasztalati világomon túlérő Isten. Az ész mindenhatóságának egyik zsákutcája: csak az létezik amit értünk, felfoghatunk. Pedig az Isten ezen kívül áll.

ARANYHAL?
„Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.” Egy kicsit jobban élni, egy kicsit többet kapni, egy kicsit kevesebbet dolgozni – örök imádságunk. De hibához vezethet, mert annyira relatív az életünk. S az origó, a viszonyítás pont is mindig változik anyagi helyzetünk, egészségi állapotunk, kapcsolataink, életkorunk tükrében. Ebből a relatív világból akar kiemelni az Isten. Ha Ő az origó, akkor, sok minden érthetővé válik, akkor életünkben minden a helyére kerülhet.

MÓDSZERFÜGGŐ – SZERTARTÁSOK ISTENE?
Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.
Sokszor mi magunk építünk falakat az Isten köré, s határozzuk meg, hogy ki és hogyan léphet be azon, s talán még belépőjegyeket is árulunk…. Nem csoda, hogy Krisztus ezt látva, maga lép ki a falak közül… Ő maga lép oda az asszonyhoz és hozzánk is.

Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Helyrerakó történet. köszönet érte.

Nincsenek hozzászólások

Minden vélemény számít!