Húsvét után 5. vasárnapon

Találkozások napja

Beszélgetés? Nem szoktunk. Információ közlés, adatátvitel, sms, fényképes üzenet, mely szavak nélkül i s jelzi, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, mit eszünk. Kommunikálunk, s ezért nincs időnk beszélgetni. S lassan elfogadjuk, s a rádióba, tv-be fizetünk embereknek, hogy beszélgessenek helyettünk. S nekünk csak hallgatnunk kell azt. Beszéljenek mindegy miről. S az otthonunk és a munkahely közötti autóúton, a munkahelyen, este a nappaliban a fizetett beszélgetőemberek megoldják helyettünk.

husvet_utan_05

Egy korsó víz elég. Adj innom! Nem nagy mondat, de mégis, Megtöri a csendet, megtöri a két nép közötti feszültséget, megtöri az évszázados megkeményedett szokásokat. Nagy dolgokat várunk az Istentől: egzisztenciális elhívásokat, teológiai igazságokat, teremtő szót. De úgy tűnik az Isten a hétköznapokban van jelen. Egy pohár víz elég…
Persze ez csak az első lépés. Felszín. De a kapcsolat mélyül, mert van rá idő.

Találkozás: meghallgatás! Tényleg kíváncsi rád. Milyen ritka ez. Mikor valaki úgy kérdez, mikor úgy kérdezek, hogy a másik érzi: tényleg érdekel. Krisztus nem áll, hanem leül. Milyen más a mi Mesterünk. Leül Zakeus házába, leül Lázár mellé, de gyakran látjuk ülve tanítani. Nem úgy, mint a megmondóemberek. Hanem sokszor, mint a meghallgató emberek. Aki bevállalja az intimitás kockázatát. Leül, mert van ideje, mert közösséget vállal, mert egy szintre emelkedik.
S mélyül a beszélgetés. S a felszín alatt, a zűrzavaros kapcsolatrendszerben megsérült, talán sokak számára már gennyes sebek mögött, ott az EMBER! Ez az imádság, a meztelen lelket megérinti, bekötözi, megsimogatja az Isten.
Csak egy beszélgetés? Több, terápia! Mely feloldoz, mely felszabadít, mely újjáteremt, mely üdvösségre vezetett. Pedig csak inni kért Jézus!

Újra találkozunk.
A keresztek az út szélén sokáig tájékozódási és találkozási pontok voltak. Mint ez a keresztes kő is az. Találkozunk, mi nyíregyháziak, magyarok és örmények. Itt élők, s az odaát lévők. Találkozunk. Ember az emberrel. S időt adunk egymásnak. Itt merünk ebből a drága kincsből adni, mert itt érezzük, az idő igenis örökké tart. Csak emberi butaság, gonoszság képzelhette, képzelheti azt, hogy késsel, fegyverrel, gyűlölettel megölheti az emberrel az időt is. De mi hisszük, hogy ez nem lehet. Az Isten ideje túlmutat ezen. S jeleket állítunk. Keresztes-követ, mely jelzi. Múlt és jelen, élet és halál összetartozik, s az örökkévalóságban teljesedik.
Találkozunk, s remélem nemsokára padot is teszünk ide, hogy legyen helye és ideje a találkozásoknak. Mert ez a mi hitünk. A közösség, az összetartozás, hite. S ez a válaszunk a szétszakító gyűlöletre.
Összetartozunk, s ennek szimbóluma ez a kenyér, egy korty bor, a közös étkezés.
Mert találkozunk, itt a keresztnél…

 

 

Nincsenek hozzászólások

Minden vélemény számít!

Kategóriák / További oldalak

Tartsd velünk a kapcsolatot