November 15-én kezdődik a karácsonyt megelőző felkészülési időszak. Karácsonyi út 1

November 15-én kezdődik a karácsonyt megelőző felkészülési időszak. Melyben az egyik legszebb isteni terv beteljesülésére hívjuk fel a figyelmet, figyelmünket. S túl az alapüzeneten: az isteni szeretet élő megjelenésén, számtalan más üzenetet is találhatunk benne. A következő vasárnapokon, most erre az útra hívnék meg mindenkit, segítségül a karácsony ikonját hozom.

karacsonyi_ikon

A keret. Látszólag üres, s látszólag ugyanaz. A hegyek még ma is állnak, a csillagok ma is mutatják az utat.

Az isteni terveknek mindig van egy kerete. Az örök nagy terv szerintinek is. A teremtett világ egésze, viszonylagosan állandó. Persze mi sokszor akarva és sokszor meggondolatlanul beleavatkozunk. Itt nyugodtan beszélhetünk ökológiai lábnyomról, s a túlterhelés miatt furcsán viselkedő földről, Kapzsiságunk, birtoklási vágyunk miatt látjuk bajban a föld. A keretet változtatjuk, pedig az nem a mi dolgunk lenne.

Feszegetjük a keretet. A tudomány újabb és újabb dollármilliókat költ arra, hogy istent játszon, s értelmetlen, öncélú kísérleteket finanszírozunk, valódi gyógyítás helyett.

Pedig apaként tudom, hogy a sokszor … ez nem a te dolgod … mögött a szeretet, féltés áll.

De a nagy szavak helyett, sokszor úgy gondoljuk, hogy életünk, boldogulásunk elsősorban a kerettől és a körülményektől függ.

  • Ha az Isten,
  • Ha a kormány,
  • Ha a lottóötös,
  • Ha a főnököm,

S ki tudja még milyen mondatokat kezdhetnék.
Pedig a keret adott, a körülmények változását várva, a csoda nem valószínű, hogy megtörténik.
(Ha Jairus nem indul el, ha a beteg asszony nem érint meg)
Az életünk nagy kérdése: hol a határ a állandó keret és a felelős cselekedet, az elfogadás és a változtatás között. Hol van a határ, ahol ráhagyatkozhatok, s hol, ahol tennem kell?
Nem egyszerű a kérdés. Talán azért se, mert nincs vegytiszta határ. S talán azért se egyszerű, mert ez a határ néha változhat, akár életkor szerint.
Komoly bölcsességre van szükségünk felismerni ezt
Komoly hitre van szükségünk, hogy elfogadjuk ami ezen kívül esik
És nyitottságra, hogy észre vegyük, hol kezdődik a mi szerepünk, feladatunk.