Pünkösd utáni 22. vasárnapon

 

Elég egyszerű ezt a példabeszédet megmagyarázni. Világos és egyértelmű. De azt hiszem, hogy az élet eme két szélsőséges pontja távol áll tőlünk, mégis úgy érzem, hogy van számunkra is üzenet benne. Nézzük közösen ezt a két ember történetét.

Lázárnak van neve, de szegény, nagyon szegény. Nem tudunk családi állapotáról, nincs magyarázat a szegénységére. Nem tudjuk, hogy miért jutott el idáig. De azt látjuk, hogy az Isten szereti. Bár nem értjük a szeretet ilyen formáját, mely ekkora szenvedést is megenged, de szereti Lázárt, és a Mennyországba kerül. Isten világa sokszor érthetetlen, de világosan az örök boldogsággal teljesedik ki.

Gazdag: A gazdagnak nincs neve, pedig ő is kaphatott az Istentől. Megtagadta, letagadta? Nem tudjuk. Illetve sejtjük: lecserélte egy új, emberi névre, mely az emberek világában jobban cseng: DÚSGAZDAG! Minden ajtót megnyitó, jól hangzó név. Tipikus emberi világ, ahol a tulajdonságaink alapján ismernek meg, ahol a tulajdonságaink alapján ítélnek minket. A szép, az okos, az ügyes, netalán az igazgató úr, a polgármester, államtitkár úr. De nevezhetnek minket 523-as sorszámnak, páciensnek, ügyfélnek. Ez a világ ahol a tulajdonságaink szerint lehetünk valakik. S ez érvényes maradhat, amíg élünk, vagy amíg az emberi emlékezés része maradunk. De utána ezen világ törvényei nem megszűnnek.

Nekünk még van esélyünk. A történetben egy, az öt testvér közül mi vagyunk. Az isteni történetben a legfontosabb, hogy nevünk van, és bármi is történik, soha ne kerüljünk olyan messzire, hogy nevünket ne halljuk, soha ne foglaljon le minket annyi tárgy, hogy ezt ne lássuk. Vigyázzunk rá, hogy egy-egy tulajdonságunk, pozícióink ne legyen fontosabb, mint az isteni mivoltunk. Nagy a tömeg, s sodródunk vele, s ebben a zajban nehezen halljuk meg nevünket. Nehéz meghallani Mózes és a próféták, és zajossá téve a csendes ünnepet már a halottak szavát se halljuk igazán.

De ne féljünk elcsendesedni, csendben maradni, hogy meghalljuk az élet igéjét:

Ne félj, mert megváltottalak; neveden szólítalak: az enyém vagy.
(Iz43,1)

S ez a név kötelez.