Pünkösd utáni 19. vasárnapon

szeress_gondolat

Egyszerű a képlet: Szeress! A világ nagy szeretettartályába tegyél, két kézzel, sokat!

Krisztus világosan látja, ha nem töltünk bele önzetlen, ha nem töltögetjük mi, – akiknek talán még van –, akkor ez a világ összedől. Különösen azért mert kevés a tartalék, s egyre több ember éhezi és szomjúhozza a szeretet, s egyre többen halnak éhen-szomjan. A hiányra válaszul, pedig megjelenik az üzlet, s számtalan tárgyat, érzést, életvitelt vásárolhatunk meg, ami szeretet-szerű, szeretetnek látszó valósággal tölti fel az életünket. Ez azért is veszélyes, mert az olcsó fröccsöntött termékekkel nehéz felvenni a versenyt, s jelentősen torzít a szeretet fogalmunk, elképzelésünket.

  • A szeretet nem mindig édes, néha antibiotikum íze van.
  • A szeretet nem mindig kényelmes, néha izomlázzal jár.
  • A szeretet akkor nő bennünk, ha adjunk, s nem mikor kapjuk.
  • A szeretet sohasem kívülről jön, hanem belülről fakad. Igaz kívülről kapunk mintát és megerősítést hozzá.
  • A szeretet sohasem lehet üzlet,
  • a sohasem köthető kizárólagosan egy személyhez.
  • A szeretet néha a visszautasításban is megjelenhet.
  • A szeretetet több nyelven beszélik, de fő nyelvei: az idő és a tett.
  • A szeretet szabad az érzelmektől.
  • A szeretet örök feladat bennünk.

Sorolhatnám még. De egy biztos. A mai korban ez a fogalom – sok más fogalomhoz hasonlóan – jelentéstorzuláson ment keresztül. S bizony szerződésbe foglalható árúcikké silányult. S kopik, s elhasználódik, fogy, sajnos bennünk is. Jön a tél, s jön a hideg. Töltsük fel szeretettárainkat, adjunk belőle másoknak.
Mert aki szeret, kevésbé fázik, aki szeret, annak jobb az immunrendszere.

Szeress!